RENDŐRPULI ANATÓMIA

Tartalomhoz a Forma! 

  Legelső szempontként a kiindulási alapállapot az, hogy mindenek felett mérvadó egy fajta, egy Puli anatómiai megítélésében a standard. Ehhez viszonyítunk. A viszonyítás azért lehetséges, mert maga a standard is ad mozgásteret, eltérési lehetőségeket, hiszen tól-ig értékeket határoz meg.

  Nézzük tehát sorban, menjünk végig együtt lépésről lépésre a hivatalos standardon. Értelmezzük a fajtaleírásban rögzítetteket a szó szoros értelmében úgy, ahogy írva van. A teljesség igényét szem előtt tartva nem csak a standard, hanem annak hivatalos magyarázatával is együtt haladva, összevonva, globálisan értelmezzük. Tanulságul indíttatásként szóljon itt egy idézet a hivatalos standard magyarázatból:

 „Minden ország felelős a saját fajtáiért. Érthető tehát, hogy a világ minden táján tőlünk várják fajtáink formálását, a tenyésztési irányzat megfogalmazását.”

Általános jellemzők

- A rögzített élénk vérmérséklet, tanulékony jellem lényegét már több menüpontban említettem. Viszont, ha a standardban rögzített tulajdonság, akkor vizsgálni, bírálni szükséges. Az ez irányú szelekció megítélésem szerint halaszthatatlan!

- Az arányokat célszerű mozgásban megítélni. Viszont az arányok mozgásában történő vizsgálata sok tényező által befolyásolt szempont. Köztudottan a haladási sebesség növekedése a törzs optikai nyúlását okozza, illetve a helyes nyakszögellés is eltolódik, de ezek később ismertetésre kerülnek. Mindenképpen elengedhetetlen a bírálat mozgás közben, hiszen annyi minden másról tájékoztat. Véleményem szerint azonban pont a kevesek közül az egyik szempont, mint az arányok megítélésére nem igazán alkalmas.

- A standard szerint a Puli kissé szikár, ugyanakkor a magyarázat szikár izmosként említi. Ezt meghazudtolva viszont szerepelnek olyan paraméterek amik másra engednek következtetni. Példaként a mellkas szélesség: marmagasság arányát említeném, valamint a szinte kocka, rövid, széles, széle-hossza egy leírást. Ez az arány egy szélesebb mellkasú, zömökebb kutyára következtet. 

A Puli szikárságának megtartsa a fajta szervezeti szilárdsága, mint konstitúciója szempontjából óriási jelentőségű. Ennek érdekében tehát nem kérdés, hogy melyik utat válasszuk, a szikárság módosítását, vagy a standardban megadott méretarányok változtatását. A testméretek egymáshoz viszonyításának a szikárságot kell tükröznie.

Rendőrpuli esetében nem is lehet ez másképp. Az őrző-védő keménnyé alakítja izomzatát, a menetgyakorlatok szikárrá testfelépítését. Ez a típus nem hajlamos az elhízásra, hiszen a felvett táplálék jórészét tudatának építésére használja fel, illetve a kiképzéssel temérdek energiát éget.

Az anatómiai a közhiedelemmel ellentétben már a pályára lépéssel megkezdődik. Mialatt a sorszámellenőrzés, azonosítás megtörténik már a Puli viselkedésének alapvető vonásai megfigyelhetők. Pályára lépni tehát tudni kell, mert lehet Pulink nyugodt, kiegyensúlyozott de ideges, bizalmatlan...sőt reszketően félszeg is. Alapvető, hogy a Pulival csak megfontoltan, nyugodt mozdulatokkal szokás viselkedni. Így a szokottnál idegesebb kutyára a kimért de határozott mozdulatok nyugtatóan és közömbösítően hatnak. A bírálat csak ezekkel lehet reális. Sok esetben a harapósságot bizony tudatnunk kell és a Puli esetében ezt mindenkor komolyan kell venni. A bátor de nyugodt, kiegyensúlyozott Puli mindig okkal és szemből támad és ennek a bíró hirtelen mozdulatai is kiváltói lehetnek. A félelmében támadó, ideges kutyára viszont maga a bíró lehet jó hatással nyugodtságával. Az első benyomás tehát számít, igenis számít a felvezetett Puli megítélésében. Kialakul a bíróban egy kép a jellemvonásokról. A használati Puli esetében a kiállításon sem hagyható figyelmen kívül az idegrendszer, a környezethez való viszony és viselkedés. Győztes sohasem lehet egy őrülten tobzódó, tajtékzó, agresszív, pánikoló Puli. Egy kiegyensúlyozatlan kutya küllemét képtelenség reálisan elbírálni. Az állandóan kitörő, esetleg laposkúszásban közlekedő Pulira joggal mondják „nem mutatja magát”. Az állandóan feszülő póráz megváltoztatja a testtájak formáit, a Puli súlypontja vagy túl előre vagy túl hátra kerül. Ráadásul a felvezetés során a mozgás sem lesz szabályos. A félszeg kutya a jószemű bírót nem téveszti meg, hiszen mozgása csak dinamikusnak tűnik de a faroktartás és az összehúzott testtartás árulkodó jel. A kiállítások valójában tehát szépségversenyek, de lehet szép egy agresszív vagy egy szinte maga alá vizelő Puli?…legendás vérmérsékletére emlékezve pláne nem.

Itt néhány jellemző sajátosságra és megítélési hibalehetőségre kell felhívni a figyelmet, melyeket zárójelben sematikus ábrákkal lehet szemléltetni.

Az ábrán látható zöld vonal a valódiságot és ténylegességet hivatott mutatni, míg a pirossal jelzett körvonal az ami bennünket becsaphat. A Puli mennyiségileg is hatalmas szőrköntössel rendelkezik aminek következtében négyzetessége a laikus számára torzul. Ezért is szükséges tapintással elbírálnunk Pulink testarányait, hogy ténylegesen meggyőződhessünk kvadratikusságáról. Sokak által felállított alapvető kívánalom a Puli rövidsége mely hozzáértés hiányában elvihet bennünket rossz irányba. A rövidség használati jelentőségéről már volt szó.

A következő ábrán szemléltetett Puli valóban rövid, összbenyomásában kvadratikus és a szőrzettel alkotott körvonala tökéletes. Ez azonban anatómiailag tekintve túl rövid és alacsony testalkatot takar. Erre szintén csak áttapintással jöhetünk rá. Alapvető kívánalom a testméretek felvétele hiteles mérőeszközökkel a tekintetben, hogy meggyőződjünk minderről és a jövőben korrigálhassuk a hibát. A marmagasság mérése mellet eképpen a törzshosszúság mérése is fontos hiszen a túl rövid törzs éppoly hiba mint a túl hosszú, az alacsony termet annyira nem kívánatos mint a marmagasság felső határának átlépése.

Rendőrpuli esetében sokkal inkább kívánatosabb a magasabb, termetesebb általános megjelenés. Nemcsak azért, mert a Puli, mint fajta az elmúlt időben folyamatosan törpésedik és az ilyen egyedek jó hatással vannak a tenyésztésre, nemcsak azért, mert elődeinknél, az ősi időkben a rendőrpuli magasabb volt és ez a mai állományban még mindig benne lakozik, hanem ennek funkcionális értelme van…erről majd a marmagasság tárgyalásakor!

A FELVEZETŐ:

Elérkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz, a Pulinkat felvezető személyéhez. A Puli bírálatában profi handlerekkel, felvezetőkkel nagyon ritkán találkozunk. Ezért kell szót ejteni ennek fontos vonatkozásairól. Általános szempont, hogy a bírálati eredményt a felvezető személye nem befolyásolja…de viselkedése igen. Legalapvetőbb követelmény, hogy a felvezető részleteiben ismerje a felvezetett kutya viselkedését. Tudnia kell mikor mit kell tennie, hogy az adott Puli a lehető legjobb formáját mutassa. Mikor kell rászólnia, biztatnia, esetleg mozdulnia. A bírálat teljes ideje alatt elválaszthatatlan kontaktusban kell lennie a felvezetett Pulival. Ugye egybecseng a szöveg a kedves olvasónak a dolgozó, munkára született Pulival való bánásmóddal…nem véletlen. Ezért vannak óriási különbségek felvezetés és felvezetés között. Másik szempont, hogy a felvezetett Puli szerepeljen, ne a felvezető…a kutyát kell bemutatni úgy, hogy se többnek se kevesebbnek ne látszódjon. Egy „rossz” Pulit a legprofibb felvezető sem tud győztessé tenni, de ismernie kell az előnytelen tulajdonságait a legmesszebbmenőkig. Így lehet elérhető, hogy egy kiváló egyed ne kapjon kedvezőtlenebb minősítést, mint maga a valóság. Alapjában véve a bírálatok következményéért soha nem a bíró a felelős és hibás. A bíró a körben egyedül hozzáértésére, felkészültségére számíthat.

Pont ezért kutyával foglalkozni akár szépségversenyen, akár a gyakorlópályán csakis sportszerűen, fegyelmezetten lehet. A bíró tehát viselkedésében is megvizsgálja a felvezetett Pulit, általános képet alkot annak jellembéli hovatartozásáról is és ezt a képet hasonlítja, veti össze a standardban rögzített ideállal.

E pont befejezéseként essen szó a kiállítási, versenybéli kultúráról. Sajnos a mai magyar kinológiai érdekvédelem nem tart ott, hogy minden téren megvédje a bíró személyét, jogait az atrocitásoktól. De a demokrácia korában élünk és amellett, hogy szabad bíróválasztás lehetséges, néha túlkapások fémjelzik a viselkedni nem tudó felvezetőket. Az etikai írott és íratlan szabályok megkövetelik, hogy az adott bíró döntését mindenkor eltűrjük már csak annál az egyszerű oknál fogva mert ő a szakember és mi azért vezetjük elé Pulinkat, hogy saját, egyéni, szubjektív megítélésünkről objektív, reális iránymutatást adjon. Aki a kör széléről bekiabáló, fennhangon, közmegbotránykodást okozó módon véleményt nyilvánít az nem a bírót hanem saját magát minősíti…túl ezen a maga által választott fajtát járatja le, okoz sérülést, hibát annak közvéleményében. Fejlett kultúrákban részletes szabályozás rögzíti mind a bíró mind a felvezető elsősorban kötelességeit és csak másodsorban jogait. A felvezető személye ezen szempontok szerint is fontos. 

  A Rendőrpuli általában egygazdás…eképpen akárki nem is tudja felvezetni, bemutatni! Telivér léte nem is tűr meg akármilyen felvezetőt. Általánosságban elmondható, hogy inkább visszafogni kell a bemutatás során, mint bátorítani. Magyarán szólva nem szükséges hozzá lehajolni, hogy a farkát a helyén tartsuk. Nem szükséges lehajolnunk, hogy a testét feszesen tartsa és ne folyjon szét a beállítás során. Menet közben nem kell magyarázkodnia a felvezetőnek, hogy miért megy lassan, sokkal inkább a sorban a lendülettől a többiek lemaradnak. Viszont a felvezetőnek tempóznia kell, hogy lépést tartson a Rendőrpuli temperamentumával.

Fej:

Jelzés szintjén tükrözze a másodlagos ivarjelleget de maradjon arányban a törzzsel. A kanoknál egyértelműen markáns, a szukáknál nemesebb, de nem lehet sem túl durva, sem túl finom. A szájszélek nem lehetnek lógóak és lazák éppúgy mint a szemhéj sem megtartva a konstitúció, szervezeti szilárdság kívánalmait. A szilárd szervezet a munkához elengedhetetlen, éppúgy mint a jellemzően igéző, értelmes tekintet, a Puli fejének használati kisugárzása.

- A fajtaleírás a következő képpen fogalmaz: az agykoponya kicsi és finom. Ha megvizsgáljuk a fanghossz/fejhossz 3,5/10 arányát más tűnik elő. A tenyésztők különös gonddal ügyelnek erre, azonban le kell szögeznünk, hogy a Puli megjelenésében, arányosan az agykoponya a fej arányain belül is jól fejlett. A nagy jelzőt tehát nyugodt szívvel használhatjuk, mert a leírásban magáról a Puliról van szó. Igaz, hogy méretében más fajtákhoz viszonyítva az agykoponya kicsi, de az egyediség tükrében, pláne magát a fejet tekintve jól fejlett.

- A fül eredését a standard a külső szemzug vonalában határozza meg. Lekerekített V alakjának alsó csúcsa a belső szemzug vonaláig ér. E szerint a mellékelt ábra szemléltetésével több kérdés vetődik fel.

A rendőrpuli szeme az egyik legfontosabb érzékelő szerve. A munkában a helyes látószög, mint a szem metszésének jellemzője elengedhetetlen. A pályán, a munkában látnia kell, helyesen látnia!

Ha a szemek nagysága arányos akkor a leírtak szerint a Puli füle nagyon kicsi. A megfelelő nagyságú fül vagy óriási szemeket szükségeltet, vagy erőteljesen ferde metszést. A szem nagyságáról utalás a leírásban nem szerepel. Nem lehet cél feltűnően nagy, eltolódott arányú szemek kitenyésztése, éppúgy nem a túlzott ferde keleties metszés (pl.: Chow-Chow). Több egyed vizsgálata során tapasztaltak szerint a fülnek a megfelelő nagyság és a szem arányainak érdekében az álszögletig kell, szükségeltetik érnie.

- A magyarázat szerint a szem enyhén elkeskenyedő metszésű. Ez hibás fogalmazást takar. A szem metszésvonala egy képzeletbeli egyenes a két szemzug között. Egy vonal ami nem tud elkeskenyedő lenni. Helyesbítés után a szemzugok enyhén elkeskenyedőek.

Fül:

Pulinknál gyakran halljuk a könnyűfül kifejezést kiállításokon. Az ábra szemléltetése szerint mind hátulról, mind elölről árulkodó jeleket vehetünk észre.

Többek között ezért is fontos a fiatalkori bírálat, mivel később a hosszú szőr miatt ez változhat, néha el is tűnhet. A fül tűzése és elhelyezkedése tehát éppúgy a Puli sajátja mint a szabályos végtagok.

Láthatóan az alsó rajz már egy kissé Pumis, terrieres, azaz nem eléggé lógó fül.

Ritkább problémát jelent de előfordul a másik véglet mikor alacsonyan tűzött, túl hosszú, nehéz fülekkel találkozunk. Puli esetében ezt hívjuk uszkár jelenségnek. Egyes esetekben maga a fül alsó pereme még az álkapocs csonton is túllóg.

- A fül ideális esetben, izgalmi állapotban sem mozdul hátra. Evvel viszont elveszik a fül mimikájának egyetlen megmaradt relikviája. Tenyésztői berkekben mindenki tudja, ráadásul értékeli is a fül ezen tulajdonságát. Mikor Pulink rossz fát tesz a tűzre, elcsen valamit, illetve közvetlen elénk ülve csodálóan felnéz ránk, produkálja ezt a fültartást. Mindegyik Puli. Valóban tenyésztési célnak kell lennie a könnyű és mozgékony fül kiszelektálásának, de ez elsődlegesen mindig a fülek előre történő mozgására irányul.

A fül mozgásának figyelése csakúgy, mint a tekintet a kiképzés, engedelmes munka része a Rendőrpulinál. Tartásából, helyzetéből sokminden levonható a kiképző, felvezető szempontjából!

Szélesség:

Pulink legjellemzőbb és legjellegzetesebb testrésze a feje. Használat során is jellegzetes szempont, hiszen a kifejező tekintet sajátos megjelenési formáját adja. A Puli használatának bűvölete pont ettől olyan mély és elszánt. A standardon túli megfogalmazás szerint az ábrán látható a paraméterek összehasonlítása. A vastagon húzott vonal jelöli az agykoponya szélességét, ez tapintással jól megítélhető és az optimális valahol a két szélsőérték között van. Ellenkező esetben vagy terrieres /túl keskeny/ illetve bulldogos /túl széles/ esettel találkozunk.

Fejarányok:

Fontos az ábrán szereplő fejarányok kérdésköre is. A standard szerint az arcorri és az agykoponya egymáshoz viszonyított aránya közel 3,5:10. Ez azt jelenti, hogy a rajzon vastag vonallal jelölt hosszúsági méretek ideálisak a 2. eset szerint. Sem a túl hosszú orr, sem a túl nagy agykoponyai rész nem kívánatos. Így lesz a Puli feje elölnézetben kerekded, oldalnézetben ellipszis jellegű. Az elhegyesedő arcorr tipikus hiba a Pulinál, mely esetben a csukott pofa szinte eltakarja az álkapcsot. Ez a hátraharapást hozza magával. A másik problémát a kívánt 3,5/10 aránynál rövidebb arcorri rész jelenti. Sajnos erre a tendenciára is oda kell figyelni, hiszen törekvés a Puli fejének minél kerekebbé tétele. A túl rövid arcorr fogtorzulásokat, harapáshibákat is okozhat.  

A fejarányok esetében nemcsak a rövid orr miatti gyakoribb fogrendeződési problémák miatt, de az őrző-védő munka előnyeire tekintettel kívánatosabb a megengedhető mértéket megtartva a hosszabb orrhát, fang…a csibészkar teliharapása érdekében, illetve a stabilabb fogás biztonsága érdekében.

Orr:

Nézzük most meg mit jelent ha gyenge az orrszélesség. Az ábra szerint jól megállapítható a három lehetőség, melyből az első a legideálisabb, vagyis se túl széles, se túl keskeny. Ettől eltérés nagyon idegen külsőt kölcsönöz a Puli fejének. A kellően széles méret a fogazat megfelelő kialakulásához és rendeződéséhez is elengedhetetlen.

Stopvonal:

A stopvonal megjelenési formáit összességében az ábra mutatja. Pulinál ez kifejezetten kényes kérdés. Standard szerint a szemboltívek fejlettek de nem lehet cél egy eldurvult fej kialakulása.

Túl egyenes vonal (4. eset) szintén terrieres jelleget tükröz míg a határozottan megtört (2. eset) inkább a molosszusok sajátja, a közel derékszöget bezáró vonallal pedig például bernáthegyinél találkozunk. Az arcorr és az agykoponya közötti átmenet eltűnése lapos koponyával jár együtt. Előfordul, hogy pusztán csak ez okozza az orr erőteljesebb látszatát.

A Rendőrpuli stopvonala szintén a harapás tekintetében fontos. Eltorzult, fajtaidegen stopvonal rendellenes őrző-védő munkát következtetet a karfogás tekintetében. A Rendőrpuli stopvonala markáns és acélos…a kedves, aranyos, bájos arcberendezés a Rendőrpulitól idegen kifejezések!

Kívánatos tehát a fokozatosan és nem élesen megtörő átmenet, ideálisan az 1. eset szerint. A gyakorlatban ez az ábra szerinti képet adja.

Maradjunk még kicsit a Puli fejének jellegzetességénél, de ez fogalomtisztázásokat szükségeltet. Ezek tisztázása a standardban is szükséges. A fej alakulásából a korra, vérmérsékletre, szervezeti szilárdságra értékes összefüggések ismerhetők fel, sőt a fej az összbenyomás, a kedvező megítélésének is fontos feltétele.

Rendőrpuli esetében ezek különösen fontos fogalmak.

A fejtető, a homlok szélessége elengedhetetlen. A keskeny fejtető a túlfinomodás jele, de utal az agykoponya, az agyvelő gyenge fejlettségére. A széles koponya alatt szélesebb az álkapocs, tágabb a torokjárat. A vakszemek teltsége a szövetek rugalmasságát jelzi. Öregséggel tehát fokozatosan beesnek éppúgy, mint rendellenesség, idült betegség esetén is. A kicsi burkolt szemek durva szervezetre utalnak. A bennülő, apró szemek disznószemek, a nagy tág szemek bivalyszemek. A csókaszem rossz természettel való összefüggése vitatott, inkább a hideg tekintet jelzéseként fogható fel.

A toroktájnak szélesnek kell lennie, az állkapocságai megfelelően távol álljanak.

A standardban leírást a fejtűzésről sem találunk, miszerint:

Magas a fejtűzés, ha a nyakszirt a tarkó felett található, középmagas ha vele egy magasságban van, alacsony ha a tarkó magasabban van mint a nyakszirt.

FOGAZAT:

Használati kutyák esetében leszögezhetjük, hogy szabályossága még fontosabb mint az egészséges tenyésztés gyakorlatában. Fontos és szükséges, hiszen harapáshibák miatt romlik a táplálékfelvétel, romlik a kondíció. A kondícióromlásnak munkajéptelenség a következménye. A korrekt komplett fogazat azért is elengedhetetlen mert a munkában teljesítő Pulik a fajta legtökéletesebb reprezentánsai, képviselői kell, hogy legyenek. Mivel a híres vérmérséklet kibontakozásával hatalmas tenyésztési értéket képviselnek.

Az ollós harapást a természet nem véletlenül alkotta meg olyannak amilyen. A rágás, harapás, evés, fogás teljesítésében ez a legoptimálisabb fogzáródási forma.

Mivel Pulink történelmében harci gladiátor foglalkozás nem szerepel így a harapófogó záródás nem kívánatos csakúgy, mint az előre és hátra harapás. Az elrendeződési hibák gyengébb fogakra, így gyengébb szervezetre, elfinomodásra engednek következtetni. Itt kell megemlíteni a foghiányok problémakörét ami használat, munka közben sokszor véletlen baleset következtében jön létre. A képzésnek, Pulival való foglalkozásnak ez nem lehet célja. Éppen ezekért /és alapvetően nem a tenyésztés miatt/ fontos, hogy társunk fogazatának épségére mindenkor vigyázzunk. Ápoltság tekintetében egy fogkövekkel és kellemetlen szájszaggal küszködő Puli nem kívánatos sem kiállításon, sem a gyakorlópályán.

Nyak:

A magyarázat értelmében a magas vagy alacsony nyakillesztés csökkent mozgási képességet von maga után. A nyakszög, azaz a nyak illesztettségének változása viszont nem más, mint maga a mozgás elősegítése. Ennek értelmében gyors, nagy iramú mozgásnál közel vízszintes, rövid lépéstávú, lassú mozgásnál, fordulást feltételező sebességnél meredekebb szögű, hogy a végtagok által diktált tempót, illetve a test haladási irányát, sebességét elősegítse. A helyes nyakszög megítéléséhez tehát fontos, hogy beállításról, futásról vagy lépésről van szó.

Az alacsony, középmagas nyakillesztés mellett fontos említeni a tarkó merevségét, ami a fej mozgékonyságát befolyásolja.

A nyak izmoltsága szerint lehet ívelten izmos, gyér izomzatú hattyú, meredek, azaz szarvasnyak. A karcsú nyak a fejnél vékony, a mellkas felé fokozatosan vastagabb. A deszkanyak hosszú, izomszegény, keskeny. Disznónyak a rövid, fejnél feltűnően vastag nyak. A terhelt nyakon a felső élen zsírréteg rakódik le. A hattyúnyak magas illesztésű változat, ami mélyen tűzött fejjel párosul és puha, laza háttal jár, a mozgás pedig nem lesz elég térnyerő. A kakasnyak rövid, vastag, magasan illesztett.

A szarvasnyak nem más, mint fordított nyak, a felső él majdnem homorú, a torokél domború, a tarkó ettől feszes, a legendás fordulékonyság veszélybe kerül. Fontos szólni a nyakillesztés eredésének mivoltáról miszerint a magas nyakillesztésnél a felső él a mar legmagasabb pontjából indul, alacsony nyakillesztésnél a torokél mélyen a szügyből indul, illetve a felső él és a mar közötti mélyedés az ún. baltavágás meglehetősen nagy.

A Rendőrpuli nyaka egy különleges anatómiai pont. Az őrző-védő munka az álkapocs izmoltságán túlmenően a nyak erőteljesebb, de szikárabb, keményebb izmoltságát is feltételezik. A nyak viszont nem lehet a mai mércével kiállításokon előnybe részesített módon túl rövid és tömzsi. Ez a „nyaknélküliség” egyébként legősibb közegében, a terelésben is alkalmatlanná tenné a Pulit.

Szintén fontos és jellegzetes testtáj mely erősítheti de meg is bonthatja a Puli kvadratikus egységét. A nyak hosszúsága és szögellése a használat során egyrészt a súlypont helyeződésénél fontos, másrészt a testforma, arányok egységéhez szükséges.

Szögellés:

Jól látható, hogy a standardban rögzített 45 fokos szög az. ábrán eltér. Általában kísérő jelenség a túl hosszú illetve túl rövid nyak is de a beállítás és a felvezetés is nagyban befolyásolja. Meg kell még említeni a nehézfej jelenséget mely általában lógatva hordott így a kívánt szögnél tompább képet mutat. A túl meredek nyakkal legtöbbször külföldi sporttársainknál találkozunk.

Nyakhosszúság:

Az ábrán jól kivehető, hogy a középhosszú nyak a kívánatos. A túl hosszú nyak éppúgy idegen avval, hogy megbontja a test súlypontját mint a túl rövid ami nem eléggé kifejezett.

Az első oszlop a nyaktartást és szögelést a második oszlop a hosszúságot ábrázolja. Ezek természetesen összegződhetnek is, egymás kísérő jelenségei lehetnek. Így egyszerre találkozunk hosszú-lógó, rövid-meredek nyakkal is de nem feltétlenül!

Törzs:

Gyakori típushiba a megnyúlt törzs. A kígyózó járás mellett szükséges említeni az oldalnézetben észrevehető hullámzásról. A kígyózó, ráadásul hullámzó felső vonal teljesen gazdaságtalanná teszi a járást, mozgást.

A standardban azonban szerepel egy megfogalmazás, ami nem egyértelmű, nem értelmezhető kellő pontossággal. „A marból bocsátott egyenes a mell elülső részét annak legmélyebb pontján érinti”? Ezt megmagyarázni, értelmezni lehetetlen.

Szélessége:

A kellő szélességi méretek azért szükségesek mert alapjai egyrészt az egészségnek, másrészt a túlfinomodást hivatottak megakadályozni. A túlzott szélességi méretek viszont Pulitól idegen lazaságot kölcsönöznek. A standardban rögzített szikárság határain belül mozogva az alábbi módon győződhetünk meg az efféle méretekről:

Az ábra szerint a vállbúbok között mért távolság elölnézetben tájékoztat bennünket a Puli fejlettségéről. A kellően széles elölnézet feltételez jól fejlett mellkast és vállizmokat, lapockatájékot. A jól fejlett mellkas tartalma a megfelelő kapacitású tüdő és szív melyek a hosszú élettartam elengedhetetlen garanciái közé tartoznak. A jól fejlett izomzat az első végtagokon a Puli munkabírásáról tanúskodnak. A csontalap nem de az izomzat munkával befolyásolható. 

A bordaívek közötti különbség jól látható az ábrán, de szemléltetett a hosszú hátizom különbsége is. Az 1. esetben a szűk mellkas a hosszú hátizom gyengébb fejlettségével párosul, azaz kisebb a munkabírás mind tüdőileg, mind izomzat szempontjából. A szélesebb mellkas feltételez jó keringést, tüdőt a munkához, melyhez izomalap is rendelkezésre áll. Ez alapján tehát némileg a kondíció-tápláltság is lemérhető.

Hátulnézetben az ábra szerinti ülőgumók közötti távolság szélessége nem csak a hátsó lábak mozgásának elengedhetetlen kelléke de szaporodásbiológiai jelentősége is van. Az ülőgumók közötti távolság nagysága tehát következtet medence és combizom tulajdonságokra is. Szintén a csontalap nem, de az izmoltság munkával befolyásolható. A jól izmolt hátsó végtagok pedig a Puli legendás fordulékonyságához is szükségesek. Összefüggésként megállapítható, hogy az ülőgumók közötti távolság ha nagy akkor az széles medencével párosul ami a könnyű szülés egyik záloga. A túlszéles hátsó rész viszont lazaságra utal (bulldogos), eképpen a Pulitól idegen.

A Rendőrpuli mellkasszélessége, erős, széles frontja nem kérdés a munkaképesség szempontjából. A hátulsó testtáj szélességének a funkciója is jelentős, hiszen munka közben tolnia kell a Rendőrpuli testét, illetve tartania a csibészmunkában…ez utóbbinál zömmel kétlábon. Fejlett, erős mellkas a teljesítmény, az erő záloga!

Mar:

 Fontos a hosszúsága, izmoltsága a következők miatt

- a mar a hátizmoknak nyújt hosszú emelőkart

- a lapocka jó dőlésével, izmoltságával jár együtt.

A púpos mar rövid, magas. A kerek mar rövid, de alacsony. Süppedt, ha a mar a lapockaporcok közül nem emelkedik ki. Az éles mar magas és izomszegény.

A martájék elbírálásának a használat szempontjából szintén fontos szerepe van. Nem lehet izomgyenge és lapos. Ez elsősorban mozgatással erősíthető így munkakutyáknál ritka. A mar izomzata befolyásolja az elülső végtagok mozgását. Ezért fontos jól kidolgozni. Maga a mar legyen kellően magas és hosszú, de törés nélkül menjen át a hátba.

Marmagasság:

Fontos testméret mely mérésének pontossága elengedhetetlen az elülső végtag ismerete nélkül. A későbbi nézeteltérések elkerülésére, problémák kiküszöbölésénél fontos a marmagasság fogalmának és mérésének ismerete.

A marmagasság a talaj és a mar legmagasabb pontja közötti függőleges távolság. A függőleges vonal a lapockacsúcstól a könyököt érintve éri el a talajt amire merőlegesen érkezik. Így szabályosak az elülső végtag szögellései.

Minden más esetben a vonal nem érinti a könyökizületet. Rövid és meredek felkarnál mögötte, a lapocka meredekségénél előtte húzódva megy a talajig. Ha hibás az elülső szögellés és mégis mérés során érintjük a könyököt akkor nem a valódi marmagasságot kapjuk hanem hibás értéket.

A marmagasságot helyesen tehát úgy kell lemérni, hogy a lapockacsúcstól a talajig húzott, minden irányból függőleges és a vízszintes talajra merőleges hosszát mérik le. Mellesleg ha a vonal érinti a könyökizületet akkor az elülső végtag szögellése kiváló. A marmagasság használati megítélésérő már beszéltem, a használati irányultság egyik lényeges befolyásoló mérete a vérmérséklet mellett.

A munka során a Rendőrpulinak a felvezetőt kell figyelnie. Erős kontaktusban van az emberrel, méghozzá úgy, hogy rá néz. Eképpen tekintetét, mozdulatait fürkészi, lesi. Nem lehet tehát túl alacsony, mert akkor erre nem lenne képes. Nem lenne képes bizalmatlanságot, sőt félelmet ébresztenie abban, aki, akik ellen használják…valljuk be egy termetes kos, vezérürü ellen sem. A Rendőrpuli munkában viszont vérmes, csípős jellemével nem tudja képességeit kiváltani, mint a terelésben. „Fel kell érnie” a csibészkart, vagyis a segéd (bitang) karját, mert az, hogy a Rendőrpulit, őrkutyákat karra fogatják az nem véletlen…de erről bővebben az Rendőrpuli Csibész menüpontban. A Rendőrpuli tehát nem azért magasabb, nem azért van a standard méret felső régiójában, mert régen ezt mondták, hanem használati alkalmasságára tekintettel.

Mellkas:

A standardban utalás a szügy és szegytájékra nem található. E két testtáj fontossága mégis elengedhetetlen. Fontos, mert szélessége nem csak a végtagállást befolyásolja, hanem a mellkas bemeneteli kapuját jelenti. A széles szügy tág bemeneteli kaput eredményez és az elülső végtagok kellő távolságát. A szegytájék izmoltsága, szélessége a szívtájék teltségét, a mellkas kellő tágulását segíti elő, ami mindenképpen szükséges. A tüdő, a szív erei, a nyelőcső és a légcső mind a szügyön haladnak keresztül, szűkössége káros tehát szinte mindenre. 

Összefüggésekben vizsgálva bírálatát, ha mély a mellkas, akkor hosszú a lapocka. Ha hosszú a szegycsont, akkor jó a mellkas tágulása és hosszú, magas a mar. A standard magyarázat szerint a hordó mellkas dülöngélő mozgást, szűk, üres szívtájékot eredményez. A fogalomtisztázás érdekében szükséges meghatározni a hordó mellkas jelentését. Ez a típus kevésbé a mell elülső részére, inkább kimeneti kapujára vonatkozik. A hordó mellkas tehát a rekeszizom szűkülését, az utolsó bordák tájékának kicsinységét jelenti.

Ez a hiba a légzés kapacitását csökkenti, vagyis a tüdő tágulási lehetőségét a rekeszizmon túl a máj és a belek felé. Eképpen a szívtájékhoz, illetve az elülső végtagokhoz semmi köze.

Sokkal inkább a fűzött mellkasnak, ami a váll mögött a törzs körül összeszűkült. Az összeszűkülés a váll mögötti bordázat izomzatára is vonatkozik értelemszerűen. A szűk bordázat teszi üressé a szívtájékot, de ehhez még hozzájárulhat a könyök fejlettsége. A fejlett könyök okozta, üresnek tűnő szívtájék azonban nem hátrány mert ekkor szabadabb a vállizület. A szügy vonatkozásában lényeges említeni két előforduló hibát. Kakasszügy esetén a váll hátratolódik, a szügyizmok a vállbúb elé tolódnak. Sólyomszügynél a mellcsont a vállbúbok elé tolódik. Puli esetében szükséges a szegy izmoltságát vizsgálnunk tapintással. Elölről megvizsgálva a lefelé domború szegy a kívánatos, mert a homorú szegy a vállbúb izomtömegének kötöttségét okozza.

A juhászkutyák elsősorban tereltek és fáradhatalan mozgásukkal, kitartásukkal tűntek ki, fordulékonynak és gyorsnak kellett lenniük. Ezt hozta magával örökségül a Puli is. A Pulik nagytöbbsége ennek a kívánalomnak meg is felel de van egy a kívánatosnál könnyebb de egy annál nehezebb típus is. Szuverén dolog, hogy kinek mi tetszik, de egyik fajtában sem szeretik /kivétel talán az agár/ a könnyű, esetenként túl könnyű, finom csontozatú kutyákat. Hozzá kell tenni a túldurvákat sem.

A túlkönnyű típusnak két oka lehet:

Az egyik rendszerint a helytelen etetés, a rossz, gondatlan nevelés. A gondatlanság, kölyökkori túltáplálás, túlzott Calcium és D vitamin bevitel viszont az ellenkező irányba csap át. A másik ok a rokontenyésztés túlzott alkalmazása. Ez hozza magával csontalap és a test elfinomodását. Külön említést kell tenni a mellkasról magáról mert egy tévhit nehezíti a szemléletet.

A Puli mellkasa kellő befogadóképességű de nem lehet túl mély, túl széles és túl dongás…még akkor sem ha ez tetszik! Sokan szinte elvárják, hogy a mellkas könyök alá érjen holott a mellkas ebben a fajtában nem érhet a könyök alá, legfeljebb a könyékig. A használati kialakulás eredményeképpen és ahhoz ragaszkodva a futócsontok hosszának felül kell múlnia a mellkasmélységet.

Súlyos hiba tehát a terhelt mellkas és nézzük meg miért:

A test súlypontja túlságosan előre tolódik. Ennek következtében a lábtő laza lesz ami miatt a mancsok ellaposodnak. Végül ok-okozatként az elülső rész rogyott lesz. Az ilyen mellkas gyakorlatilag leszakítja a mar mögött a hátat ami miatt létrejön a nyereg. És generációk alatt ez átcsap öröklődő, esetleg domináns, makacs dologgá.

A Puli nem erőtípusú kutya és nem is szükséges azzá lennie, hiszen arra ott vannak egyéb hasonló méretű fajták /pl.: bulldog/ de a másodlagos ivarjelleget és egyéb tenyésztési célkitűzéseket /túlfinomodás megakadályozása/ figyelembe vételével igenis kívánatosak a robosztusabb mellkasú egyedek … a standard keretein belül!

Has:

Hátrafelé fokozatosan húzódik fel a standard szerint. A régebbi fajtaleírásokhoz viszonyítva ez változás, hiszen a régebbi standardok szerint a gerincvonallal közel párhuzamos. Az új megfogalmazás mindenképpen a szikárság előmozdítását szolgálja. A két végleten túl a szalmahas és az agárhas éppúgy hiba.

A Rendőrpuli kondíciója, azaz hasának anatómiai jellemzője árulkodó jelenség. A túlkondicionál, laza, puffadt, lógós hasú Puli rossz munkakutya.

Hát:

Az utolsó marcsigolya és az első ágyékcsigolya közötti távolság. Sokszor megfogalmazott Puli esetében a hosszú hát, sőt a standard már óvatosabban fogalmaz, miszerint a hát középhosszú. A rövid hát kívánalmát mindenképpen el kell felejteni. A definíció azért fontos, mert a hát alatt magát a mellkast találjuk. A rövid hát alatt rövid a mellkas. A rövid hát teherbíró, de feszes, abszolút nem kívánatos teljesítménybeli okok miatt. A rövid mellkas kísérő jelensége, hogy a Puli mozgás közben bevág az elülső lábába.

A törzs kívánatosnál hosszabb mivoltát tehát az ágyék okozza.

A mellkas szélességi méretéről szükséges még szólni néhány szót. A hát szélessége fejlettebb, szélesebb izmoknak ad helyet és alatta a mellkas is tágasabb.

A hosszú mart rövid, feszes hátnak kell követnie. A hosszú hát általában mindig nyergelt és laza. Ez mozgás közben is szembetűnik hiszen oldalról hullámzik, felülről pedig kígyózik. A hosszú hát elnyeli a végtagok által kifejtett energia jórészét…több energia szükséges a feladatvégrahajtáshoz és egyáltalán a mozgáshoz…azaz az erőátvitel gazdaságtalanná válik. Említést kell tenni egy kézenfekvő összefüggésről, mely szerint a hosszú törzs nagy súllyal párosulva szorosan befolyásolja a csípőizület terhelését. Ráadásul a törzs nem száraz hanem laza, akkor még tovább csökken a teljesítmény is.

Ágyék:

A fajtaleírás rövidségét rögzíti, de szélességéről és egyenességéről nem szól. A jól alakuló ágyék a hátsó végtagok jó zártságát, jó kötést eredményez. Fontos tehát a széles, egyenes ágyék. Az éles és a ponty ágyék hiba, éppúgy, mint a roskadt, horpadt, mely a farbúb előtt besüpped.

Pulink standard szerint kvadratikus, négyzetes. Bírálatkor sokszor halljuk:

-Túl hosszú Puli!

Ennek oka az esetek többségében az ágyék hosszúsága.

Az ábrán jól láthatjuk, hogy kellően fejlett mellkas mellett hogyan változtatja az ágyéktájék hosszúsága a Puli hosszúsági méreteit. Az izomzat alatt fekvő nemes szervek miatt általában kijelenthetjük, hogy nagyon ritka esetben gyengén izmolt, csak a kondíció végső leromlásának szakaszában. Így legtöbbször a kondíció-tápláltság megállapításánál ritkán használják tapintását. Gyakorlatban a bordaívek mögötti terület a kereszttájékig. A Puli farkát kereszttájékán hordja, így az ágyék kellő gyakorlattal jól megítélhető.

Has:

Egyrészt a tápláltságra utal, másrészt a szervezet feszességének jelzője. A kellően terjedelmes has kellő táplálékfelvételt és megfelelő takarmánybefogadó képességet feltételez.

A felhúzott has mindennek ellentéte, illetve a túl terjedelmes ha sem kívánatos.

Az ábra, mint a tápláltság mutatója magáért beszél, hiszen a dolgozó Puli nem engedheti meg a laza hasizmokat, viszont vannak úgynevezett önzsaroló típusok, melyek állapotáról néha szinte csak a túlságosan szűk, felhúzott hastájék tájékoztat.

Far:

A külső csípőszögletnél veszi kezdetét, majd a faroktőbe torkollik ahol a faroktűzés zárja. Az ülőgumók az ülőcsont leghátsó kidudorodásai. A far jelentőségéről Puli esetében keveset beszélünk hiszen a rázáródó farok hosszú tincsei jórészt takarják. Mégis lényeges néhány jellegzetességéről beszélnünk főleg az ok-okozat összefüggések miatt.

A farhosszúságot a külső csípőszöglet és az ülőgumókra tett függőleges vonalakat összekötő vízszintes hosszúsága adja.

A medencehosszt a külső csípőszögletet és az ülőgumót összekötő vonal hosszúsága adja.

Lényeges eltérés hiszen a kettő nem ugyanaz. A különbség azért lényeges mert a két méret, tehát a farhossz és a medencehossz egymáshoz való viszonya okozza a far lejtősségét. Minél nagyobb a különbség a medencehossz javára annál csapottabb a far. Egy túlságosan csapott faralakulás hiába párosul jó faroktartással, a Puli felső vonalának hátrafelé emelkedő tónusérzését elveszíti, fajtaidegen hatást kelt. Minél lejtősebb a far annál hosszabb a medencehossz, így a külső csípőszöglet és a fartő közötti távolságis ami miatt rossz lesz a faroktűzés. Végső következtetésként levonható, hogy a hosszú és lejtős, csapott far nyújtja a lépéshosszt. Túl a farok alakulásának kedvezőtlenségén még elveszik a Puli jellegzetes aprózó, szökellő jármódja is.

Standard szerint rövid, enyhén lejtős. Ezen felül fontos még a szélessége, mert a hátsó végtagok erejének nagyságát adja. A magyarázat és részletezés szükségelteti az egyes faralakulások elemzését. Az egyes típusok szerint ez a tájék mutatja a legnagyobb változatosságok, mégis oly kevéssel elsiklunk felette.

A barázdált far esetében a farizmok felülete magasabb a gerincnél. A tojásfar a tompornál szélesebb, mint a csípőnél. A dinnyefar tojásfar sekély barázdával. Az almafarnál a farok mélyez tűzött, a far széles és elgömbölyödő. Az ormos far izomszegény és a gerincnél kiemelkedő. A vízszintes farnál az ülőgumók a külső csípőszögletek magasságában vannak. Ebben az esetben gyenge az alátámasztás és nyitott a csánk. A kecskefar rövid, de keskeny és izomszegény. Pulinál lényeges és gyakori hiba a túlnőtt far. Szemrevételezésnél a faroktartás becsaphat, de tapintáskor biztos jel, ha a farbúb magasabb a marnál farok nélkül. Fontos megemlíteni, hogy az első két farokcsigolya még a farhoz tartozik.

Farok:

A standard magyarázat szerint a faroktartás ágyékra bomló. Abban az esetben, ha a farok helyesen hordva túlér a keresztcsonti tájékon túl hosszú farokról beszélhetünk. A túl hosszú farok egyértelmű jele a kereszttájék előtti ágyék elérése. Pulinál gyakoribb hiba a túl rövid farok. A farok rövidségét azonban az is okozhatja, hogy genetikailag annyira helyesen hordott, hogy a felső farokizmok lényegesen rövidebbek a farokrépa alsó izmainál. Ennek következtében erőteljesen kunkorodik, szinte kibonthatatlanul, kinyújthatatlanul Pulink a kereszttájékon hordja és a rövidnek látszó kinézetet ez okozza. Le kell szögezni, hogy a stabilitás ebben az esetben kategóriákkal jobb, mint a szimplán keresztre záró farok esetében. Lényeges továbbá, hogy a ferdén hordott farok bizonyítottan fejlődési rendellenesség.

Nem utolsó sorban a Rendőrpuli faroktartása a vérmérséklet fokmérője is. A lógó farkú, farkát lógató Puli félénk, félszeg és nem magabiztos, domináns…ezek viszont a Rendőrpulinak szükségeltetnek munkájához.

VÉGTAGOK:

A következő sorokban essék szó kicsit a végtagszögellésekről, illetve annak anomáliáiról. Itt először a hátvonal egyenességére kell felhívni a figyelmet, illetve a hibás szögelések okaira szükséges utalni pár szóval.

Az ábrán szembetűnik, hogy a gerincoszlop vonala eltér a vízszintestől, illetve a lapocka és a felkarcsont által bezárt szög a kívánatosnál szűkebb. A zölddel jelzett vonal szintén a helyességet hivatott ábrázolni. A Puli standardjában szerepel, hogy a helyes faroktartás miatt a far túlnőttnek, a hát hátrafelé emelkedőnek TŰNIK. Ez pontosan így van de a megfelelőségről ebben az esetben is tapintással győződhetünk meg. A beltenyésztés következtében egyes esetekben találkozhatunk rövidlábúsággal, mely lehet „arányosan” minden végtagra kiterjedő de előfordul, hogy csak az első vagy a hátsó végtagokra korlátozódik. Az ábra szerinti hátvonal okozója a felkarcsont rövidsége, ami ráadásul az elülső szögellés szűkülését is magával hordozza.

Előfordul, hogy a hátulsó végtagokon jelentkezik ez, ami az ábrán szemléltetett. Itt vízszintes gerincoszlop mellett hátraállított lábállást tapasztalhatunk Pulinknál, minek következtében a combcsont mindkét végének szögellése tágult. A combcsont megnyúlása tehát egyenes hát ellenére a hátsó végtag szögelléseit módosítja olymódon, hogy mind a medencecsonttal, mind a lábszárcsontokkal bezárt szöge tágabb a kívánatosnál. Ebben az esetben is igaz, hogy ha a hátsó végtagokat függőlegesbe állítjuk helyesen akkor a hátvonal hátrafelé emelkedő lesz és az előző rajzon ábrázolt túlnőtt far-jelenség képe tárul elénk csak itt nem a felkarcsont, hanem a combcsont káros módosulása az ok.

Az ábra arra hivatott utalni, hogy mennyire fontos Puli helyes, tökéletes beállítása. Az ábrán látható, hogy pusztán egy rossz beállítással mennyire elrontható az összbenyomás, terrieres külsőt és tartást kölcsönözve a kiállított Pulinak. A lerajzolt egyed arányai tökéletesek, de a rossz bemutatás miatt a hátsó végtag szögellései túl tágak. A helyes arányokról árulkodik a hátvonal hátrafelé lejtése is ami korrigálódik a hátsó végtagok függőlegesbe állításával. Sok Pulinál tapasztalható jelenség ez, főleg a bátrabb, rámenősebb egyedeknél. A kellő dresszúra kiküszöböli ezt, hiszen általában akkor produkálják ezt a helytelen testtartást ha ritkán találkoznak más kutyákkal. Ekkor érdeklődésük és figyelmük az idegen fajtársakra koncentrálódik, a pórázt feszítve mennének a többiekhez, vagyis „húznak”. Ennek kiküszöbölésére és elhagyására külön meg kell tanítani a Pulit. Idősebb, sokat megért, sűrűn hordott egyedeknél, főleg szukáknál ez már meglehetősen ritka jelenség.

A munka során is súlyozott kérdés a végtagok szabályossága. Tüzetesen meg kell vizsgálni állásukat, a szögelléseket, mozgásukat. Az állás közben felfedezett hibák egy része felerősödik, más része mozgás közben eltűnik. A pontos és helyes, részletes vizsgálat azért is fontos mert a Puli végtagjait szőrtincsei eltakarják.

Szögellések tekintetében nem elhanyagolható szerepe van az elülső végtag lapockájának, felkarának is. A harmonikus mozgáshoz ugyanis mind a négy végtag összehangolt munkája szükséges. A hátulsó végtag túlszögellése azért lényeges hiba mert mozgás közben laza csánkmozgást eredményez, az ugróizület oldalirányba is mozog. Ez sem a szemnek sem a funkciónak nem tesz jót. A Pulinak aprózó de dinamikus mozgása van, és ennek a túlszögellés egyáltalán nem használ. A dinamikus mozgáshoz stabil, feszes izületek kellenek amik egyenesen mozogjanak a futócsontokkal együtt. A hosszú lábszár bizonytalan ugróizületi mozgással és egyenes, vízszintes farral a csípőizületre veszélyes testalakulás. Fokozottabb az izület terhelése, mert a hátsó láb súlypontja túlságosan hátulra helyeződik, ráadásul a csánk oldalirányú elmozdulásával ez még jobban fokozódik. Tehát a Puli végtagjainak egymással bezárt szögén túl szükséges figyelembe venni a végtagcsontok hosszát is. A lépéshossz a szögellések és a csontok hosszának függvénye. Szólni kell a hátsó végtag esetében egy másik lényeges problémáról a térdizület rendellenességeiről. A laza térdizület szintén a már elhangzott problémát okozza illetve mozgás közben a nem kívánt oldalirányú eltéréseket okozza. Súlyosann esetben patella ficam is előfordulhat ami nem más mint a térdkalácscsont rendellenessége.

A Rendőrpuli testtartásával, szögelléseivel is erőt sugároz, stabil, megbízható benyomást kelt, aki bármely pillanatban képes feladatának ellátása érdekében a tettre, munkára.

Elülső végtag:

Legfelső része a lapocka, melynek gerinchez viszonyított állásáról csak a ferdeség kívánalma található. A régi standardban a lapocka és a felkar közötti szög 90 foka 110-re változott úgy, hogy a felkar és az alkar közötti szög megmaradt 120 fokosnak.

A mellékelt ábra a két esetet szemlélteti. 

Jól látható a rajzon, hogy a felső megnövekedett szög vagy az első végtagok előre állítottságát eredményezi, vagy maga a lapocka, így a mar is a kívánatosnál előbbre tolódik. Azon túl, hogy a test súlypontja a kelleténél előbbre helyeződik a mar süppedt lesz, illetve látszólagos rövidnyakúságot okoz. A lapocka és a felkar által bezárt szög a Puli híres ruganyosságát, pattogó, szökdécselő mozgását is károsan befolyásolja. A meredekebb lapocka által a lépéstáv hosszabb lesz, miáltal a Puli aprózó járása elvész. A Pulinak jellegzetes jármódja az az eset, mikor egy-egy pillanatban gyakorlatilag egyetlen végtag sem érinti a talajt. Ez azonban jó „felső rugót” szükségeltet.

A jó végtag ruganyosság igényli a kisebb vállszöget. A kelleténél nagyobb vállszög tehát hibát hibára halmoz az elülső végtagnál, a mozgásnál, testtartásnál és egyéb tájékoknál, mint a mar és a nyak.

A felkar vonatkozásában a standardban szereplő mondatot szemlélteti az ábra 3. része, miszerint a felkar párhuzamos a test hossztengelyével. Ebben az esetben a súlypont már károsan előre kerül, a lapocka szinte nyak nélküliséget eredményez, a Puli maga alá állított lesz. A felsoroltak egyike sem kívánatos.

Hátulsó végtag:

A standard szerint a medence és a comb közötti szög 110 fokos.

 A medence és a gerincoszlop közötti viszonyról a far enyhén lejtős mivolta következtetni enged. A csípőszög tágabbá tétele úgy történt, hogy a térdszög nem változott, a combcsont és a lábszár között megmaradt 110 fokosnak.

A szemléltető ábra jól tükrözi, hogy az ülőgumót és a csánkot összekötő egyenes, azaz a hátulsó végtag hossztengelye ferde, a Puli hátraállított. A hátraállítottságot még tovább fokozza a lábszár hosszú kívánalma. A hosszú lábszár azt a beállítási esetet okozza, mikor tulajdonképpen a csánkig a heyeződéssel, talajra merőlegességgel minden rendben, ám a láb csánk alatti része párhuzamosan a végtag felső részével, de mégis kilóg, kintebb helyeződik a törzs tömbjéből. Gyakorlatban ezt kitámasztó viselkedéssel magyarázzák, de ez nem más, mint hosszú lábszár. 

A rögzített végtagleírások ellent mondanak a mozgás tökéletes leírásának, sőt a standard többi részének is. A tágabb csípőszög ráadásul még jobban fokozza az elülső végtagnál már említett súlypont előre helyeződést annyira, hogy a Puli halmozottan szinte orra bukna.

Összességében a Rendőrpuli végtagjainak jellemzője a lábasabb kivitel, megjelenési forma. Szükséges ez azért is, mert a Rendőrpuli dolgozik, tehát „van” lába. Értenünk kell ezalatt azt, hogy lépést kell tartania a munka tempójával…fajtára jellemző aprozó lépéseit, jármódját pedig úgy tarthatja meg, ha ehhez megfelelő arányúak, méretűek a végtagjai. A Rendőrpuli feladatának célpontjai nem várhatnak a rövidebb lábak miatt apróbb léptűen lassúbb Pulira, hogy odaérjen…viszont míg más munkatársai, a többi használati kutya természetesen odaér a feladathoz addig ő a futástól nem fáradhat el tartva az ütemet.

A végtagok arányait tekintve szükséges még egy sokaknak furcsán ható anatómiai sajátosság ismertetése. A kívánatosan mély csánkké!

Ez azért fontos, mert a hátulsó végtag izmai, tömegessége a csánkizületig tart. A csánkizület alatt már csak inak és szalagok találhatók. Tehát a hátulsó végtag alkotta erőkar akkor a legstabilabb, ha az erőkar tömegessége minél mélyebbre húzódik….minél mélyebb a csánk. A feles csánk, vagyis a hátulsó végtag vonalának közepén lévő csánk a gyengébb erőkar miatt terhelésre oldal irányba elmozdul. Gacsos vagy tehén pózt vesz fel!

A Rendőrpuli esetében, mivel az őrző-védő munka során gyakorta kétlábon áll és így erőt fejt ki, különösen fontos a kellően mély csánk!

Mozgás:

Mint az utalásokból kiderült az anatómiai bírálat legizgalmasabb, használat szempontjából is a legfontosabb része. Néhány esetben az állás közben jónak ítélt tulajdonságokból a mozgás hoz felszínre hibákat.

A futás közbeni vizsgálatnak több célja is van. Lehet állóképességi célja de ez egyedi bírálatoknál minimális. Célja az is, hogy kimutassa az anatómiai hibákat. Nem utolsó sorban némi kiszűrést jelent a csípőizületi rendellenességek elleni küzdelemben. A mozgás erősíti vagy gyengíti meg az állás közben jó szögellésről, feszes felsővonalról mutatott képet. A hibák egy része ütemváltáskor, azaz gyorsból lassúba és lassúból gyorsba váltáskor kerülnek elő. Fontos a mozgás bírálata lépésben, lassú lépésben, gyors lépésben, futásban egyaránt. Lehetőleg laza pórázon is látnunk kell a mozgást. A laza hát ilyenkor esik szét és harmonikázik.

Tevemozgás mikor az azonos oldalon lévő lábak mozognak együtt a Pulinál ritka ütem. Ez csak akkor jelent problémát ha a felvezető nem ügyel erre. Hiszen az ember lépési sebessége nem egyezik a Puliéval. Valahol a Puli lépésének és futásának a váltóhatárán találkozik az emberével. Tevejárás produkálásakor pont a póráz gátolhatja, gátolja a Pulit, mikor lépés és futás között váltana. A tevejárás tehát a Pulinál nem más mint ritmuszavar.

Oldalról és hátulról is szükséges belenéznünk a mozgásba. A hátvonal kívánt egyenes mozgása helyett kígyózást a hosszú törzsű egyedek produkálnak. Sok esetben gyors mozgásban tökéletes a Puli de lassú lépésben már szétesik. A lassú lépésben feszes egyedek némelyike meg futásban nem képes szabályosan mozogni.

Akciós járás a Puli gyakori hibája. Ekkor a hátulsó lábakat, a csánkot és az elülső lábtőizületet is a Puli felfelé kapkodja. Nem nyúl előre és nem tolja el magát elegendő hosszúságban a talajon. Hibás mozgásforma mert a lapos előrehaladás helyett felfelé emelgeti a lábait ami gazdaságtalan. Hozzá kell tenni, hogy az akciózás sok esetben nem más mint az, hogy a felvezető a Puli aprózó lépésstílusát helytelenül értelmezi.

Elmondható, hogy a mozgást összességében, komplex módon kell megítélni hiszen a Puli sokoldalú fajta, a legváltozatosabb körülmények között is tökéletesen kell mozognia. Mai korunkban már akadályokat kell ugrania, felvezetőjével zenére kell táncolnia, Rendőrpuli őrző-védő módon fürkésznie…sőt engedelmességében a mozgásváltásokat alkalmaznia.

  Végezetül mindennek befejezése képpen az eddig olvasottaknak preferálódni kell a tenyésztésben is! Mindez mit sem ér, ha csak egyetlen kutyáról és nem, mint tenyésztési tendenciáról beszélünk. A megjelenési forma, anatómiai sajátosságok a munka, használat tekintetében az utódokban, az öröklődésben és átörökítő képességben nyernek végső bizonyosságot. Hogy ez mennyire így van álljon itt néhány példa különböző kombinációkról, különböző utódok képe különböző szukáktól tőlem:


Rasztari-Duci Csipke

Kolduskerti Falatka

Rasztari-Duci Csanád

Csikasz Ali

Kolduskerti Fánk

Rasztari-Duci Csikasz

Csikasz Bajusz Zsombi

Csikasz Arasz

Szatyorfalvi Subás Dalma

Csikasz Béke

Csikasz Bundzsi Maja